„Az emberek elvárják a pillanatfelvételeket”
A Magyarország 365 fotópályázat nem vetélytársa, hanem példaképe a Tourism is our passion fotópályázatnak. Hiszen mozgósította az országot, összefogta, cselekvésre ösztönözte a profi és amatőr fotósokat egyaránt. A Magyarország 365 célja egy pozitív kicsengésű bázisanyag létrehozása volt, ami a hazaszeretetet, a közösségekhez való tartozást és kapcsolódást bizonyítja. Már a pályázat első évében óriási volt az érdeklődés, hiszen több mint huszonegyezer képet neveztek, a második évben pedig még többet, huszonnyolcezret. Kaiser Ottó fotográfussal Magyarország 365 egyik alapítójával, zsűritagjával beszélgettünk.

Hogyan nőtt ilyen nagyra a Magyarország 365 fotópályázat?

Azt gondoltuk, hogy van rá igény, mert ezelőtt Magyarországon csak szakirányú fotópályázatok voltak (pl. sajtónak, természetfotósoknak), de olyan, amelyikben bárki részt vehet, akármilyen is az érdeklődése, olyan nem.

A fotográfiában volt egy digitális robbanás. Azt tudtuk, hogy van valamiféle búgó patak és ennek ki kell jönnie valahol. Látjuk, hogy mindenki fényképez, mindenki meg akarja örökíteni az élményeit, ahogy ezt a közösségi portálok is bizonyítják. Számszerűen nem tudtuk, hogy mit várhatunk. Nem csak a mennyiséget, a szintet sem tudtuk előre.

Elégedett a színvonallal?

Már az első évben elégedett voltam.  A második év viszont felülmúlta az előzőt is, és nagyobb meglepetés volt, mint az előző, mert nem gondoltam, hogy ilyen nagy púpot rá lehet tenni az elsőre. Azt gondolom, hogy ez a műfaj megy a magyar embereknek, valamiért eléggé jól látnak a pályán, kreatívak, izgalmas a felfogásuk az életről.

Amatőrök mennyire tudtak labdába rúgni a profik mellett?

Abszolút labdába tudtak rúgni. A magam számára már nem is nagyon használom ezeket a kategóriákat. A zsűri a fotók válogatásakor nem tudta a neveket és a foglalkozásokat, nem tudtuk kinek a képeit nézzük éppen. Meglepetésként ért bennünket, amikor kiderült, hogy a szakmai zsűri által díjazottak kétharmada nem hivatásszerű fotográfus. Van közöttük könyvelő, jogász, földrajztanár, biológus, mindenféle foglalkozású. Ami közös bennük, hogy mindegyikük megszállottja a fotográfiának.

Mit élvezett a legjobban a fotópályázatban?

Azt, hogy rálátásunk lett -a szakmának is- arra, hogy ma Magyarországon az emberek hogy fényképezek, mit várnak a képektől. Mi a véleményük az országról, városokról, közösségekről, amiben élnek. Nagyon izgalmas volt ezt „egy pillanat alatt” átlátni. Bármilyen furcsa, hogy az internet korában ezt mondom, de korábban homályban volt ez az egész, mostmár azért kijött a ködből a karaktere a fotográfiának.

Mit várnak az emberek a képektől?

Először is elvárják azt, hogy nekik szóljon a kép. Ne öncélú legyen, ne csupán egy kompozíciós vagy strukturalista kísérlet, hanem szóljon a publikumnak. Másrészt én azt hiszem, hogy egy kicsit magasabb színvonalat várnak el, mint ahogy azt gondoltuk.

A „megtisztelt pillanat jegyében” több kép kell, hogy készüljön, mint amit eddig gondoltunk. Vannak különböző nehézségi fokozatok ebben. Például a streetfotón és a sportfotón kívül nem készülnek olyan pillanatfelvételek, mint amilyenek 20-30-40-50 évvel ezelőtt, mert bejött a személyiségvédelmi rendelkezés egész Európában, ami egy bizonyos részét a fotográfiának elhomályosítja. Mégis az emberek elvárják a pillanatfelvételeket. A fotográfiának ez az egyik, ha nem a legnagyobb erőssége: azt a pillanatot megörökíteni, amit egyébként szabad szemmel szinte nem is veszünk észre, vagy legalábbis nem tudunk kielemezni, hiszen elszállt a pillanat.

Ön szerint mitől jó kép?

Alapvetően attól, hogy nem tudok tovább menni, vagy tovább lapozni. Szóljon hozzám, fogjon engem meg. Itt aztán be is bizonyosodik, hogy teljesen mindegy hogy profi készítette vagy amatőr, az is mindegy, hogy milyen témakörben. Ha belemerülök, nézem a képet és elemezgetem, megpróbálok belemenni abba a világba, amit a képen látok, akkor az nekem egy nagyon jó kép.

Mire büszke Magyarország 365 fotópályázat kapcsán?

Azt gondoltam, hogy akkor van értelme, ha van hatása a szakmára. Egy műhelyt építgetünk, egy közösséget. Ami nagyon furcsa, hiszen sok ezer emberről beszélgetünk. Mégis azt mondom, hogy közösséget építünk, mert van valamiféle kohéziós ereje a közös munkának.

Amikor arról beszélgettünk, hogy merre fejlődhet még tovább a Magyarország 365 fotópályázat, Kaiser Ottó elmondta, hogy igen sokfelé: „az egész fotókultúra meg a vizuális kultúra akkora terep, hogy hatalmasat lehet rajta táncolni”.

További
Hírek

Fotó: Csárdás Ferenc
Photo Award

Megnyíltak a LEGJOBBAK

A Tourism is our passion fotópályázatra érkezett legjobb képekből június 29.-én kedden délután, egy időben az alábbi hét helyszínen nyílt meg a tárlat: Budapest: Gellért Fürdő; Visegrád: Thermal Hotel Visegrád****superior; Eger: Hotel Eger & Park; Debrecen: Hotel**** Lycium, Szeged: HUNGUEST Hotel Forrás; Pécs: Palatinus Grand Hotel; Sopron: Hotel Sopron. A budapesti helyszínen tartott beszédeket a többi helyen kivetítették, így mindenki láthatta-hallhatta, aki részt vett valamelyik megnyitón.

Tovább »
Photo Award

LEGJOBBAK – Hét helyen

Szeretnéd látni, milyen volt az elmúlt év a turisztikai szektor számára? Érdekel, hogyan élte meg a helyzetet egy insider? A nehézségek mellett a hősökre és mosolyokra is kíváncsi vagy? Akkor Neked szól a LEGJOBBAK – Tourism is our passion című kiállítás! Az ország hét helyszínén egy időben nyílik meg a Tourism is our passion fotópályázat nyertes képeiből álló tárlat.

Tovább »
Photo Award

LEGJOBBAK – Tourism is Our Passion kiállítás

Biztossá vált az elmúlt év legjobb turisztikai képeit bemutató kiállítás időpontja! Június 29-én, 17 órakor az ország hét helyszínén egy időben nyílik meg a Tourism is our passion fotópályázat nyertes képeiből álló tárlat!

Tovább »