Milyen volt az ön életében a pandémiával terhelt elmúlt egy év?
Mint mindannyiunk életében, alapvető változást hozott ez a majdnem egy év, mind személyes, mind szakmai életemben. Az alapítványi formában működő Magyar Fotográfiai Múzeum és a nonprofit módon fennálló Mai Manó Ház vezetőjeként elsődleges feladatomnak tekintettem munkatársaim egészségi és munkahelyi biztonságának megteremtését.
Miért választotta a fotózást?
A fotográfiával komolyabban csak a húszas éveim elején kezdtem el foglalkozni és hamar annak története érdekelt a legjobban, mivel ez egy technikai tudást is megkövetelő művészeti ág, illetve egy, a bölcsészettudományokhoz szorosan kapcsolódó kifejezési forma is egyben.
Mit gondol fotográfia társadalomban betöltött szerepéről?
Közhely, miszerint a képi világ jobban meghatározza már mindennapjainkat, mint az írott információk sokasága, de alapvetően a fotográfia, mint művészeti ág nem szélesedett ki csak azért, mert már több milliárdan tudnak fényképezni.
Egy olyan korban, ahol a mindennapok vizuális ingerekkel túlterheltek, mit tud elérni a fotó?
Szerintem ugyanazt, mint régebben: egy tartalmas felvétel úgyanúgy bele tud égni az emlékezetünkbe, mint korábban, a sok vizuálisan környezetszennyező képeket pedig elfelejtjük, mint ahogy a nem jelentős írott tartalmakat is.
Az amatőr fotósok számára is egyre szélesebb körben elérhetőek a jobb technikai felszerelések.
Mennyire uralják a fotók világát a profik?
A fényképezés történetében soha nem az eszköz számított egy műalkotás elkészítésekor, hanem a tehetség. Így csupán az, hogy ma már könnyebben hozzáférhető a fényképezés technikai oldalról, nem jelenti azt, hogy robbanásszerűen megnövekedett volna a fotóművésze száma. Azonban az önmagában örvendetes, hogy a fényképezés demokratizálódott, hiszen számos olyan aspektusa van a fotónak, melyben a műkedvelők tömege fontos szerepet tölt be.
Fotóművészetben jártas emberként, mit vár a Tourism is our passion fotópályázattól?
Mindig fontos az, hogy végzettségtől vagy technikai tudástól függetlenül egy alkotó ember ki tudja fejezni a gondolatait, akár a fényképezőgépe segítségével. Kíváncsi vagyok a vendéglátásban dolgozók vizuális kultúrájára, nagyon is érdekel, hogy mit rögzítenek az őket körbevevő világból.
Minek kell megfelelnie egy képnek, hogy ön azt mondja rá, hogy jó?
Erre nyilván nincs egy általános recept, hiszen ha lenne, unalmas lenne az “elvárásnak” megfelelő alkot.
