Mit jelent számodra
a vendéglátás?
Visváder Tamás.: Közgazdásznak
tanultam, aztán belecsöppentem a Budapesti vendéglátásba. Mi összesen 4
vendéglátó egységet üzemeltetünk, de a pandémia miatt be kellett zárnunk. Az a legjobb a munkámban, hogy egy jó
vendéglátós tiszta szívből szereti az embereket. A vendéglátás
nálam hozza a család fontosságát: azzal, hogy valaki jön, hogy a szerelmével
vacsorázzon, vagy megünnepel valamit a családjával. Mi nagy étterembe járók
vagyunk, szóval a vendéglátás mindkét oldala közel áll a szívemhez. Nekem a
vendéglátás az életem. Nekem ez művészet. Azt keresem, azt szeretem, ha valami
különleges: a tálalásban, ízvilágban vagy a hangulatban.
Hogyan lettél
fotós?
Palácsik Lilla: Nekem a fotózás
mindig az életem része volt, csak sokáig nem mertem vele komolyabban
foglalkozni, megmaradt hobbinak. Megcsináltam a BME-n a Gazdálkodás és
menedzsment szakot, dolgoztam is benne, de nem az én világom volt, inkább
művészlélek vagyok. Eljutottam oda, hogy azzal szeretnék foglalkozni, amit
szeretek csinálni, ez pedig a fotózás volt, Tamás pedig támogatott ebben.
Elvégeztem egy iskolát és elindítottam az egyéni vállalkozásom. Nagyon szeretem
a szeretetet megörökíteni, párokat, családokat, alkalmat, például esküvőt
fotózni. Ezekről mind-mind készítettem referencia CEWE-fotókönyvet, azokat
szoktam megmutatni, amikor megyek megbeszélni egy fotózást.
Milyen volt
számotokra az elmúlt –átlagosnak nem mondható– év?
VT: Voltak nehézségek, mert ugye be kellett zárni a helyeinket, de
életem legnagyobb ajándéka érkezett, azzal, hogy megszületett a fiam, Noah. Egy
kicsit hálás is vagyok ennek a vírusnak, hogy a várandósság nagy részét itthon
tölthettem. Szerintem ez az oka, hogy nagyon szoros lett a kapcsolat köztem és
Noah között. Nagyon vártuk, hogy megszülessen, így könnyebben átsiklottunk a
nehézségek fölött.
A korábbi évekhez hasonlóan tavaly rengeteg pillanatot
megörökítettünk. Aktívak vagyunk a közösségi médiában, rendszeresen töltünk fel
képeket. Emellett vannak olyan képeink, amiket nem teszünk ki, de azokat is
szeretnénk megőrizni, így minden hónapban csináltatunk CEWE fotókönyvet. Sőt,
Lilla tavaly a régi gyerekkori képeket is digitalizálta, és ebből is készült
egy fotókönyv, ami nagyon praktikus, mert egy helyen vannak a képek,
rendszerezve, de mégis kézzel fogható az emlék.
2020 nem az összejárás éve volt, a nagyszülők keveset láthatták a
fiunkat, ezért anyák napjára őket is megleptük fotókönyvvel, karácsonyra meg
fotós párnával. Ami még nagyon jó volt, hogy telefonnal megörökítettük, amikor
a kisfiunk először meglátta a dédnagyszüleit. Azok a képek beszélnek. Ahogy
könnyeznek a nagyszülők, ahogy a kisgyerek mosolyog, egyszerűen élnek a képek.
Mik számotokra a
jó kép kritériumai?
PL: Nekem a legjobban az esküvői képünk tetszik, ez egy nagy,
fekete-fehér akril kép, ami egy gyönyörű pillanatot örökít meg rólunk. Amikor
alkotok is ez a fontos: hogy legyen érzés a képen.
VT: Én is azt szeretem egy képben, ha azon egy élmény van megörökítve,
ha az beszél. Na és persze, ha kézzel fogható. A személyes értékek és a
személyes emlékek nem lecserélhetőek a modern korra, hogy csak elmentem a képet
és a pillanatot. Például anyukám kapott egy digitális képkeretet, de azóta se
frissítette benne a képeket. Jobb, ha kézzel foghatóak a fotók. A CEWE-vel 2
perc alatt elő tudsz hivatni 100 képet, amivel 3 nap múlva megérkezik a futárszolgálat.
Vagy ha elkészítettél egy fotókönyvet, aminek nagy sikere volt, csak lemented,
és csináltatsz még egyet, nem kell újra nekiülni, összerakni.
Influencerként
mindkettőtöknek van tapasztalata abban, hogy mire reagálnak a követőitek.
Milyen képeitek lesznek a legnépszerűbbek?
VT: Ha kettőnk oldalát megnézed, nagyon különböznek. Lilla oldalát
tematikusan építjük évek óta, meghatározott színvilággal és kompozícióval.
Mindig vannak külön tartalmai és páros tartalmaink. Nála a páros tartalmakat
szeretik. Nálam az őszinte dolgok mennek: karácsonykor mi nem kiöltözve ültünk
a fa alatt, hanem -ahogy fel is tettem a képet- Lilla takaróval, kutyával és
gyerekkel az ölében fekszik a kanapén és jégvarázst nézünk. Ez a valóság – ami
rekordszámú elérést hozott.
