Különbözőképp éltétek meg a korlátozásokat. Milyen nehézséget jelentett az elmúlt egy év?
Alapítványunk hozta létre az Ízlelő családbarát éttermeket, ahol a vezetőket leszámítva, minden munkatársunk megváltozott munkaképességű. A korlátozások fenekestül felforgatták a mi életünket is. Első reakciónk az aggódás és a félelem volt. Nem tudtuk, hogy mekkora kockázatot jelent a vírus, így tavaly tavasszal otthon tartottuk a megváltozott munkaképességű kollégákat, az ép, illetve egészségügyi kockázatokkal nem rendelkezők jártak csak dolgozni. Mivel a kezdeti időszakban a vendégeink is eltűntek, ez tulajdonképpen nem okozott gondot, a vezetők könnyedén el tudták készítenia néhány tucat napi ételt. Az első sokk után három területre fókuszáltunk, elsődleges feladatunk az volt, hogy az egyedül, nem családban élő munkatársaink esetében is biztosítsuk a mindennapokhoz szükséges feltételeket, legyen ez étel, gyógyszer vagy akár wc-papír. Új eszközök használatát kellett megtanítani; üzenetben küldtek beszámolót a napi állapotukról, hogy biztosak legyünk jólétükben. Gőzerővel dolgoztunk azon is, hogy meg tudjuk oldani az éttermekben a kiszállítást, mi is leszerződtünk egy futárcéggel, illetve kidolgoztuk a régóta halogatott webáruházás értékesítést és saját futárokat is kerestünk. A harmadik feladat pedig a pénzügyi összeomlás elkerülése volt. Az első napokban megkérdeztük a kollégákat arról, hogy mit szeretnének, csökkentsük a létszámot vagy a bevételek arányában mérsékeljük a fizetéseket. Egyhangúan, ez utóbbira szavaztak. Így az első hónapokban, a tényleges bevételek arányában, újabb és újabb költségterveket készítettünk, néha kettő-hármat hetente.
A második hullám már felkészültebben ért bennünket, működött a házhozszállítás, és egyre több vendég visz tőlünk ebédét. Tavasszal több kollégánk teljesen elvesztette az életkedvét amiatt, hogy nem jöhetett dolgozni, így ősszel, új rendszert vezettünk be. Mindenkit behívunk 2-3 napra dolgozni, ami a legtöbbjük számára szinte ünnepnap. Azóta ügyesebbek vagyunk az online mentorálásban is, egyre kisebb gondot okoz a virtuális térben való kapcsolattartásban. Ami nem változott, az a pénzügyi nehézségek. Nyári normál működés során kicsit rendeződött a helyzetünk, de mára ismét napi finanszírozási problémákkal küzdünk, és nagyon várjuk, hogy legalább a teraszok nyithassanak.
Mi lesz az első dolgotok, amikor megtörténik a nyitás?
Végre működhetnek megint az Ízlelő éttermek és a szekszárdi csokiüzemünkhöz tartozó látogatóközpont. Alig várjuk, hogy tányéron szolgálhassuk fel az ételt, lássuk a vendégek reakcióit és ismét mi mosogathassuk a tányérokat. Másik fontos feladatunk a munkahelykeresés lesz. Hátrányos helyzetű, megváltozott munkaképességű emberek munkaerőpiaci integrációját segíti Alapítványunk. A korlátozások miatt nagyon sok ügyfelünk vesztette el munkahelyét, ha újra tud indulni a gazdaság, nekik kell segítenünk munkát találni. Akár csak szezonálisan a mezőgazdaságban vagy a vendéglátásban. Nagy szükségük van arra, hogy ismét legyen értelme reggel felkelni és felöltözni és emberek közé tudjanak járni.
Min változtattatok a pandémia és az azt követő intézkedések hatására? Változott-e az alapítvány stratégiája, jövőbeni tervei az elmúlt egy évben?
A stratégiánk, a küldetésünk biztosan nem változott, továbbra is egy befogadó és biztonságot adó társadalom eléréséért dolgozunk, ahol mindenki számára biztosított az önmegvalósítás lehetősége. Az út, a módszerek, ahogy ezt próbáljuk elérni, az biztosan változni fog. Sajnos ismét nagyon sok ember szorul a segítségünkre, támogatásunkra, így nagyobb kapacitásokkal kell munkaerőpiaci szolgáltatásainkat működtetni, mint a vírus megjelenése előtt.
A társadalmi vállalkozásainkkal (az Ízlelő éttermek és BeSweet csokimanufaktúra) nagyon készülünk a nyitásra. Tele vagyunk új ötletekkel, tervekkel és alig várjuk, hogy ezeket megoszthassuk vendégeinkkel! Kollégáink is nagyon szeretnének már napi szinten dolgozni járni, szóval mi nagy izgalommal várjuk a korlátozások feloldását.
